Lélekgyógyítás és önismereti út cicák segítségével – Interjú

A The Sea inside Me Központ szakembereinek a fő profilja az önismereti út segítése és a szociális kompetencia-fejlesztés, segítő beszélgetéseikben pedig gyakran igen hangsúlyos szerepet kapnak a cicák is. A macskagazdik pontosan tudják, hogy az életükben jelenlévő szőrös négylábúak lélekgyógyítók, de vajon hogy lehet ezt a tulajdonságukat szervezett keretek között is kiaknázni? Hogy segítenek a cicák a terápiában és az önismeretünk útján? Balázs Boglárkával, a Központ egyik alapítójával beszélgettünk róla.

Mesélnél nekem egy kicsit a tevékenységetekről? Hogy jött az ötlet, hogy egy ilyen segítő központot hozzatok létre?

A budapesti központtal, de országosan tevékenykedő The Sea Inside Me Központ másik alapítójával, Molnár Ádámmal világéletünkben gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztunk, kezdetben tettük mindezt az állami szférában, de rájöttünk, hogy így sok gyerekhez és családhoz nem jutunk el, pedig a problémásabb, magatartászavarokkal, depresszióval küzdő gyerekeknek és családjaiknak nagy szükségük van arra, hogy támaszt, segítséget találjanak és utat mutassunk számukra. Így jött az ötlet és belevágtunk ebbe a vállalkozásba, amit lassan több mint két éve végzünk.

Úgy indultunk, hogy csak egyéni segítő beszélgetéseket tartunk, de ma már akkreditáltattunk pedagógus képzést, szociális képzést, csapatépítő foglalkozásokat szervezünk és szinte minden korosztályt segítünk. A játék és a társasjáték az, ami köré megpróbálunk mindent építeni, hiszen nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek, sőt az idős emberek körében is fontos szerepet tölt be. Nem véletlen, hogy sokszor a cicákat is bevonjuk ezekbe a segítő foglalkozásokba, hiszen az ő játékosságuk, önzetlen szeretetük is sokat segíthet a gyógyulás útján.

Hogy látod, milyen módon tudja segíteni a gyógyulási folyamatokat egy cica?

Az idősebb klienseknél, akiknek a terápiájukba a cica is bevonásra került, nagyon szembetűnő a változás. Ha családtagként ott egy cica is mellettük, más a hozzáállásuk a világhoz, az élethez, könnyebbé válnak a segítő beszélgetések, tanácsadás is. Ők nem egyedül töltik a mindennapjaikat, van kivel megosztaniuk azt, ráadásul olyannal, aki feltétel nélkül szereti és elfogadja őket.

A cica mindig egy fontos társ, nem csak az időseknél, hanem azoknál a fiataloknál, kamaszoknál is, akik minket keresnek meg és akik között sokan szorongással, különböző stresszhelyzetekkel, iskolai gondokkal küzdenek. Ilyenkor nagyon hasznos lehet a macskák jelenléte és nem csak terápiás céllal, hanem a felelősségvállalás, a szabályok, keretek megtanítása szempontjából is. Sok mindent tud nyújtani egy ilyen kisállat érzelmileg is, hiszen feltétel nélkül tudja szeretni és elfogadni ezeket a kamaszokat, fiatalokat, akiknek sokszor erre van a legnagyobb szükségük.

Van most ilyen konkrét eseted, ahol bizonyítottan a cicatartás segített?

Igen van, egy fiatal lány, akivel közel egy éve dolgozunk. A mostani covid miatti élethelyzetből adódóan elsősorban online, ami egy másabb, nehezítettebb terep, de így is sikerült a mély depressziójából kiutat találni, a cicák közbenjárásával, bevonásával. Az ilyen segítségre szoruló kamaszok sokszor a macskák hatására tudják magukat kifejezni, az odabújás, simogatás pedig sokszor olyan lelki töltést tud adni számukra, amit nem biztos, hogy mástól megkapnak. Nagyon nagy segítség a terápiában, ha a szülők is nyitottak arra, hogy bevonjuk a kisállatot és el tudunk ebbe az irányba indulni.

Ti javasoltátok ennek a fiatalnak a cicát?

Igen, én javasoltam, egy teljesen véletlen folytán. Akkor még nem volt bennem ez tudatos, de pont ez a munka volt az, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy a cica egy nagyon jó segítség lehet és most itt az online térben ez még inkább igaz. A szociális kompetencia fejlesztést és az önismeretet korábban is használtam pl. lovastáborokban, dolgoztam együtt kutyásokkal és olyanokkal, akik a foglalkozásokhoz terápiás lovakat, vagy kutyákat alkalmaznak, de a covid miatt ezektől is elhatárolódtak kicsit a kliensek. A cicákkal viszont együtt élnek, sokszor családtagként, adott volt hogy bevonjuk őket, vagy ha úgy láttuk hogy nagy segítséget jelentene, javasoltuk az örökbefogadásukat.

Volt egy beszélgetésünk, ahol elárulta ez a kislány, hogy nagyon szereti a cicákat és ennek kapcsán nagyon sok témát tudtunk úgy érinteni, hogy az nem volt számára teher, nekem pedig segítséget jelentett ahhoz, hogy megnyíljon. Ekkor még nem volt saját cicája, de néhány hónapra rá örökbefogadott a család egy kis kedvencet és ezzel együtt a gyógyulása is látványos fordulatot vett.

Hogy tudtad a cicát bekapcsolni a terápiába, azon túl hogy feloldott benne valamit, megnyugtatta és kinyílt egy picit? Tudtál hozzá kapcsolni feladatokat?

Hogyne! Nagyon nagy szerencse volt ebben a történetben, hogy az örökbefogadás előtt el tudott tölteni egy hetet cicás közegben, ahol megtapasztalhatta, hogy működik mindez a hétköznapokban. Mert ebben nagyon fontos az is, hogy ha felelősséget vállalok valamiért, legyen az egy cica, kutya vagy bármilyen más kisállat, az nem egy hónapig tart. Ez egy olyan felelősség, ami hosszú távra szól. Szerencsére a szülők is tudtak hozzá asszisztálni és így tudott ő elindulni kifelé a mély depresszióból. Lett egy olyan kötődése, ami elkezdte kihúzni őt, egyre többet tud adni a cicáinak és kitudott mondani olyan dolgokat is az életéről, amiket eddig nem. Nagyon sok élményt és a tudattalattiban rejlő gyerekkori dolgot vissza tudtam hozni nála, vagy tudok más ügyfeleimnél is azzal, hogy ha nem is egy embertől, de valaki mástól megkapja azt az élményt, ami például akkor, ott hiányzott és most meghatározza az állapotát.

Az önismereti úton és a segítő beszélgetéseknél tökéletes keretet adsz a folyamatnak, de mit gondolsz, működik tudattalanul is? Megmozdíthat egy macskagazdinál olyan belső, mély rétegeket a cicatartás, ami aztán elkezd feloldódni és dolgozni azáltal, hogy van egy cica a közelében?

Egyértelműen igen! Ha ezt felismeri egy gazdi, akkor nagyon fontosnak tartom azt is, hogy dolgozni kezdjen vele. Akármilyen is a személyiségünk, vagy ahol éppen tartunk az önfejlődésünk útján -mert ez egy végeláthatatlan folyamat-, egy ilyen lépés nagyon nagy hatással van a saját jól létünkre és a környezetünkre is.

Mi az amire érdemes figyelni a cicagazdiknak? Hogy válik számukra felismerhetővé egy adott terület, amin esetleg érdemes munkálkodni?

A macskák sokkal jobban leveszik, hogy mi hogy vagyunk, mint sokszor akár a családtagjaink, vagy bármelyik más ember. Azt gondolom, hogy a háziállataink közül is ők azok, akik igazi egyéniségek, ugyanakkor a legérzékenyebbek az érzelmi változásainkra, belső folyamatainkra. Az ilyen jellegű jelzéseiket, úgy gondolom akkor tudja felismerni igazán a gazdi, ha valamennyire azért már ismeri magát és tisztában van a saját kereteivel, határaival. Ahogy a gyermekünk tükrözi a viselkedésünket, úgy a cicák is képesek ugyanezt megtenni. Ha hirtelen megváltozik a cicánk viselkedése, akár pozitív, akár negatív irányba, mindig érdemes megvizsgálni azt is, hogy bennünk mi változott, mi az, amilyen rezgéseket leadunk számára. Ezeket ők ugyanis nagyon gyorsan érzékelni tudják és nagyon gyorsan reagálnak rájuk a viselkedésükkel. A cicák bármilyen más állatnál intenzívebben tudnak nekünk jelzéseket adni magunkról, a lelkünk állapotáról.

Ha most egy cicagazdi ezeket a sorokat olvasva felismeri, hogy szüksége lenne segítségre, akár önismeretet, akár egy konkrét problémát érintve és megkeres benneteket, mire számíthat? Hogy zajlik egy ilyen folyamat?

A segítségnyújtás mindig egy hosszabb folyamat, mert nekünk sincs varázspálcánk. Mindig van egy első beszélgetés, egy kötetlenebb foglalkozás, ahol megpróbáljuk megismerni egymást, illetve hogy összeillik-e a személyiségünk, mert szerintem az is nagyon fontos, hogy mi emberként ugyanúgy passzoljunk egymással, mint ahogy a gazdi a cicájával. Ezt követően heti egy alkalommal találkozunk, most az online térben, de ha a lehetőség engedi személyesen és egy önismereti folyamattal kezdünk. Ha egy nagyon konkrét problémával keresnek meg minket, akkor is három, négy alkalommal csak a saját önismerettel dolgozunk, ezután kezdünk el felállítani egy folyamatot, amiben már kialakul, hogy hogyan tudjuk bevonni akár a családtagokat, vagy egy kisállatot.

Minden esetben segítséget jelent a cica bevonása, vagy vannak olyan helyzetek, amikor ezt elkerülitek, nem javasoljátok?  

Nem mindig működik, azt hozzá kell tenni és ennek több oka is lehet. Egyrészről megesik, hogy nem annyira szoros a cicához fűződő kapcsolat, hogy ez bármilyen segítséget jelentsen, másrészről pedig előfordulhat, hogy a probléma gyökere olyan mély, vagy olyan nagy a trauma amin dolgozni kell, hogy nem vonjuk be a cicákat, mégpedig a saját érdekükben. Egy ilyen helyzet számukra is megterhelő lehet és emiatt fontos mérlegelnünk és szem előtt tartanunk ezt is, ami sokszor nehéz döntés. Fontos felelősségünk, hogy csak olyankor és addig vonjuk be a cicákat, amíg az számukra is jó. Van az a mélység és az az állapot, amikor nem tudjuk és nem is akarjuk.

Hol érnek el benneteket az emberek, hol tudnak tájékozódni a tevékenységetekkel kapcsolatban?

A The Sea Inside Me Facebook oldalán és a központ weboldalán  is nyomon követhetik a tevékenységeinket, programjainkat, de e-mailen és telefonon is szívesen válaszolunk a kérdéseikre.