Macskamenta Story 4.rész – Növekvő pocak és Torvi lakásavatója
Hejhó Menta banda!
Akkor már ismeritek cicaput, mammert, meg hallottatok pár szót cicanyuról. Anyám szerintem a megtestesült báj és kellem egy igazi macskanő … lehetne. Bizony csak lehetne, ha nem lenne valami napról napra növekvő labda a hasában. Komolyan nem is értem, hogy miért nem kötnek a lábára egy madzagot. Mi van, ha egyszer csak fölszáll mellőlem, mint a héliumos lufi??
Apám meg egyfolytában tapizza, meg dumál a hasához. Kérdem én, hát nem látsz a szemedtől? Ez nagyon durván növekszik, te meg még cirógatod? Mindegy én megteszem a tőlem telhetőt, rengetegszer kucorodom anyám pocakjára. Hátha a súlyommal lejjebb tudom nyomni a pukliját. Igyekszem a megfelelő frekvencián izzítani a motoromat, hiszen gyógyító erővel is rendelkezem. Viszont ez a pocak csak nő és nő. Ráadásul néha bugyorgást is hallok belőle, meg sokszor valaki forgolódik anya és köztem. De, ha odanézek nincs alattam senki.
Cicanyu egyre többet alszik, sokszor meg helyettem a hasát simogatja és énekel is neki. Mindegy, azért, ha tudtok valamit erről a dologról adhatnátok valami ötletet, hogy most miért is örülnek ezek anyám vizes, bedagadt lábainak meg annak, hogy alig bír már lehajolni. Tényleg furcsák vagytok Ti emberek nekem.
Ja a mai nap fő motívuma: gondoltam amíg itthonról nem léphetek le egy kicsit bandázni, rendezek egy kis lakásavatót. Szóval édeni hangomon megkezdtem legnőiesebb nyávogásom, melyre a környék összes, valamirevaló kandúrja megjelent. Nem okozott problémát a bejutásuk, hiszen a kamránk ablaka még mindig tárva-nyitva van.
A kellemetlen perceket leginkább mammer okozta, amikor inflagranti rám nyitott. Pár kompromitáló jelenet beéghetett szerintem a retinájába 😀 Nos miután az összes pajtásommal gondosan közölte, hogy nem kívánatos vendégek a házban, megkaptam én is a magamét.
Aztán legnagyobb örömömre felnyomott a többieknél. :S Meghallgattam, hogy micsoda egy céda vagyok stb. stb.
Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!
Puszi nyuszi!