Macskamenta Story 13.rész – Kistesó szindróma, mellékhatásokkal
Sziasztok Menta banda!
Nos annyit az eddigi szökési terveimről, hogy negyedik napja esik az eső . . . Sejtettem, hogy nem fognak vörös szőnyeget teríteni kivonulásom tiszteletére, de arra nem számítottam, hogy ki sem fogok tudni jutni egyáltalán.
A legújabb pánik ugyanis az, hogy sáros leszek meg mindenhol meglátszik majd a mancsom. Részemről akkor indulhat a móka.
Első felvonásként az alomból igyekszem minden egyes nagy esemény után rusztikus végtermékem minél kintebb rugdosni. Ettől úgy látom mindig beindul az élet a fürdőben, legyen akárhány óra. 😀 Bár elég sűrűn hallom a nevemet a legősibb női foglalkozással és szülőanyámmal összekombinálva, de annál felsőbb rangú vagyok, minthogy ezen trágárságok szintjére leereszkedjek.
Cicanyám egyre többször gondolja úgy, hogy itt az idő és most ő világra hozza tesót. Próbáltam neki jelezni, hogy ne aggódjon, meg ne kiabáljon egyfolytában faterkámért. Itt vagyok én, a magzatburkot rutinosan le tudom szedni, és segítek a picit tisztára mosdatni. Köztünk szólva, szerintem kissé túlspilázza a dolgot. Emlékszem anno 5-6 bébinek egyedül adtam életet. Cicanyám meg egyfolytában huhog, mint a bagoly, mert azt hallotta, hogy a megfelelő légzés segít csökkenteni a fájdalmat. Nem akartam elrettenteni, hogy pöfékelhet, akár egy régi gőzmozdony, a természet eme csodáját eléggé meg fogja érezni.
Ja és az étel fogyasztási szokásairól ne is beszéljünk. Az egy dolog, hogy minden szószos ételembe félig belekérődzik, mert számára büdös. De, hogy én nyervogás nélkül nézzem el neki, hogy a finom tonhalas kenyér mellé majonézt eszik céklával, na azt már nem. Mindennek van határa.
Remélem lassan vége lesz a monszunnak, mert mammer rohamosan javul és másképp esélyem nem lesz a szökésre.
Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!
A viszont látásra drágáim!
A történet illusztrációját NALA készítette.
További munkáit ITT és ITT tekinthetitek meg!
Kövesd Te is a munkásságát!
