Sziasztok Menta banda! Köszi a kérdéseket, mammer javuló tendenciát mutat, persze ez mind csak nekem köszönhető. Mondjuk azt nem értem miért kezd el siccegni, meg csapkodni amikor kaparófát csinálok a lábán lévő gipszből. Öröm az ürömben, hogy mammert sokszor kiültetik anyámék a kertbe, így én is kint lehetek vele. Az örömöm csak akkor lehetne teljesebb, ha ez a lógó fülű, Foxi Maxi nem lógna folyton rajtam. Igen, Turbóra gondolok. Ennek az ebnek nincs társasági élete? Amint meglát lihegve, csóváló farokkal úgy rohan felém, mint rendes munkásember az 5.20-as buszhoz. Ami azt illeti abban sem lennék biztos, hogy nem tőle szedtem össze ezeket a bolhákat. Amúgy a maga egyszerű módján nem…

Hello Menta tagok! A kinti kirándulásom óta egyre furcsábban éreztem magam. Próbáltam én balerina mozdulatokkal a hátsó lábamat használni a fülem vakarására, na de valljuk be sosem szerettem a jógát. Mire végre felvettem a megszokott pizzás csiga pózt egy jó kis szunyáláshoz, már újra viszkettem. Természetesen jó apám a maga profizmusával kiszúrta szenvedésemet és annak okozóját is. Hatalmas megfigyelőképessége mellett, az is segítségére volt, hogy ebéd közben iszonyatos csípést érzett a lábszárán. Mivel igazi férfiként volt benne tartás, így csak kb. egy tized másodperc után kezdett szoprán hangon szentségelni: „- Bolha! Bolhás lettem!” Micsoda szimbiózis van apám és köztem. Ezt a mondatot akár én is mondhattam volna. Bár azt nem…

Szépséges napot kis pocak vakaróim! Jól érzitek varázslatos kedvem van. Ma kibocsáttatást nyertem a szabadba! Persze azért ez sem úgy zajlott, ahogyan én azt megálmodtam. Na de mi történt eddig úgy mint, ahogy elképzeltem? Tehát CicaPúú hazaállított munka után és kaptam tőle egy hámot. Ugyanis kitalálták anyámmal, hogy a legjobban akkor tudnak rám vigyázni kint is, ha pórázon tartanak. Szerintem az a baj, hogy ők még nem látták be, hogy én veszélyes csúcsragadozó vagyok. A hámról annyit, hogy valami irtó furcsa érzés. Olyan mintha három számmal kisebb mellényt adnának rád. Nem szorít, nem vág, de elszaladni nem enged. Mindegy ezt a kis fiaskót valahogy még kiküszöböltem. Amikor kiléptünk az ajtón…

Helló Menta család! A kedvem egyre jobb, a rucim már végre lekerült rólam. Egy hétig még bent leszek a lakásban és utána apám megmutatja a territóriumomat. Addigis mesélek nektek a benti életemről. Anyám mióta szüntelenül terhes itthon dolgozik. Megjegyzem nem értem miért rejtegeti ilyen hosszú ideig tesót,  ennyi idő alatt már két almot megszültek a macskeszok mikor még együtt koptattuk a flasztert. Szóval az itthoni munkája annyi lenne, hogy telefonálgat meg egy gépet nyomkod. Ha azt a gépet megszerezhetném örökbe, jó apám mi jóság lenne! Nos a legnagyobb szórakozásom mostanság az, hogy amikor anyám leül egy-egy órácskát telefonálni akkor én befekszem a gépére kicsit megpihenni. Mondhatnám lektorálom az általa megírt…

Szervusztok Menta függők! Végre minden káros anyagtól mentesen számolhatok be nektek életem történéseiről. Tudom, tudom mindenki arra kíváncsi, hogy hordom-e még az ultra kényelmetlen ám de annál visszataszítóbb rózsaszín ruhácskámat. A válaszom: igen. Anyám azt mondta, hogy ezt még kicsit el kell viselnem a saját érdekemben. Erre azért lett volna reakcióm, de visszafogtam magam a ténylegesen saját érdekemben. Nos az ivartalanítás óta baromira viszket a pocókám aljánál, és akármennyire próbálom megvakarni akár a fogsorommal, akár a mancsommal, emiatt a nyamvadt ruha miatt nem megy. Öröm az ürömben, hogy legalább nem csináltak belőlem befogadó szüleim egy jóképű éjjeli lámpát. Mivel az is egy választható lehetőség ilyen beavatkozások után, hogy egy tölcsért…