Macskamenta Story 12.rész – Torvi felveszi a bokszkesztyűt

Sziasztok Menta banda!

Köszi a kérdéseket, mammer javuló tendenciát mutat, persze ez mind csak nekem köszönhető. Mondjuk azt nem értem miért kezd el siccegni, meg csapkodni amikor kaparófát csinálok a lábán lévő gipszből.

Öröm az ürömben, hogy mammert sokszor kiültetik anyámék a kertbe, így én is kint lehetek vele. Az örömöm csak akkor lehetne teljesebb, ha ez a lógó fülű, Foxi Maxi nem lógna folyton rajtam.

Igen, Turbóra gondolok. Ennek az ebnek nincs társasági élete? Amint meglát lihegve, csóváló farokkal úgy rohan felém, mint rendes munkásember az 5.20-as buszhoz. Ami azt illeti abban sem lennék biztos, hogy nem tőle szedtem össze ezeket a bolhákat.

Amúgy a maga egyszerű módján nem vészes vele az élet. Bár tény, hogy amikor 10 percen át kergeti körbe – körbe a saját farkát, akkor be kell látnom, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.

Szó mi szó egyszer már megvédett ez a málé fejű. Ugyanis jött egy idegen macska az udvarba. Mammer bealudt a napon, és ez a csíkozott hatású, köztéri rém úgy gondolta becövekel hozzánk. Na mondom hohó édes öcsém ez már az enyém itt mind. Amikor ezt két lábra emelkedve pár boksz mozdulattal próbáltam tudtára adni, még neki állt feljebb. Ekkor jött Turbó és bevetette legfélelmetesebb fegyverét. Áporodott szagú száját felhasználva vicsorogni kezdett, közben pedig morgott. Köztünk szólva a morgása inkább volt hörgés, de a hatását megtette. Az önkényes családfoglaló lelépett.

Jeleztem Turbónak, hogy ettől még nem lettünk spanok, de szerintem semmit nem fogott fel belőle.

Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy fel kéne térképezni a környéket mire tesó jön. Szerintem, ha legközelebb kiraknak mammerrel az udvarra hesszelni, tartok egy kis bejárást.

Addig is jót ne halljak rólatok!

Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!

Pusza

A történet illusztrációját NALA készítette.
További munkáit ITT és ITT tekinthetitek meg!
Kövesd Te is a munkásságát!