„Tündérmesék igenis léteznek…” – Brúnó cica története

Tündérmesék igenis léteznek, mi siker történetének hívjuk őket. Milyen érzés lehet az utca hideg kövén magatehetetlenül várni. Várni, de vajon macska fejjel, mire? Vajon mit él át egy cica, amikor baj éri, megsérül és menekülésre képtelen állapotba kerül?

Brúnó, akinek akkor még neve sem volt, koszos kis bundájában tűrte a sorsát, mert az állatnak nincsenek reményei, csak tűr. Tűri sokszor az emberi kegyetlenséget, a felelőtlen állattartás okozta károkat, amiket a semmiről nem tehető állatok szenvednek el.

Neki szerencséje volt, de a töredéknek van ekkora szerencséje. A legtöbbjüket a halál karolja fel, a szerencsésebbeket gyorsan, a kevésbé szerencsések sokat szenvednek amíg bekövetkezik.

Brúnónak egy másik cicamentő kért segítséget és akkora szerencséje volt, hogy az ország másik feléből két lelkes kétlábú el is fuvarozta Cica-Vár-Lak-ba. Késő este érkezett, kapott egy puhafekhelyes lakosztályt, de ő mind egyre csak búsan lógatta a nagy cicabuksiját.

Másnap irány a rendelő, de igen borúsan látták a helyzetét a röntgenfelvétel alapján. Több helyen szenvedett traumás sérülést, de a farok résznél lévő azért nem túl szerencsés, mert ott vannak az ürítésért felelős idegek. Amennyiben nem tudta volna üríteni a székletet és vizeletet magától el kellett volna engednünk, amit nagyon nem szerettünk volna. A szerencse mellénk szegődött és Brúnó drága hatalmas végtermékekkel ajándékozott meg minket, nagy nyögések kíséretében, vagyis az ürítés tudatos volt, nem önkéntelen. Hurrrrráááá! Irány az ortopédia.

Az ortopéd doktorbácsi is óvatosan fogalmazott a műtét kimenetelét illetően, de én ragaszkodtam hozzá, hogy bontsuk fel ezt a macskát, mert bizony még dolga van ebben a világban, meg kell tapasztalja mi az a szerető család, milyen  a simogató, gondoskodó kéz, az otthon melege, a mindennapi fix alanyi jogon járó betevő.

A műtét sikeres volt, nem is értem az orvosok hitét miért nem abból az anyagból gyúrták, mint az állatmentőkét. Brúnó felépült és gyönyörű cica lett belőle, talán az egyik legsikeresebb mentésünk.

Már csak egy valami hiányzik a történetből, mégpedig a happy end, vagyis egy szerető család.

^{-Mucsi Krisztina, Cica-Vár-Lak Alapítvány-}

Ha Brúnót nem is tudod örökbe fogadni, kérlek támogasd adománnyal a Cica-Vár-Lak Alapítvány munkáját, hogy új esélyt és jobb életet tudjanak biztosítani a magára hagyott cicáknak.