Macskamenta Story 11.rész – Dr.Torvi
Hello Menta tagok!
A kinti kirándulásom óta egyre furcsábban éreztem magam. Próbáltam én balerina mozdulatokkal a hátsó lábamat használni a fülem vakarására, na de valljuk be sosem szerettem a jógát. Mire végre felvettem a megszokott pizzás csiga pózt egy jó kis szunyáláshoz, már újra viszkettem.
Természetesen jó apám a maga profizmusával kiszúrta szenvedésemet és annak okozóját is. Hatalmas megfigyelőképessége mellett, az is segítségére volt, hogy ebéd közben iszonyatos csípést érzett a lábszárán. Mivel igazi férfiként volt benne tartás, így csak kb. egy tized másodperc után kezdett szoprán hangon szentségelni:
„- Bolha! Bolhás lettem!”
Micsoda szimbiózis van apám és köztem. Ezt a mondatot akár én is mondhattam volna. Bár azt nem tudom mi lesz ezután, mert ami azt illetti eléggé leesik ám egy macska árfolyama a piacon, ha bolhás lesz. Mocskos kis vérszívók!
A katasztrófa gyors elhárítása érdekében anyám kitalálta, hogy a bolhaírtó sampon csudijó lesz nekem. Ezzel kapcsolatban azért merültek fel kétségeim, amit heves farok rángatással jeleztem is.
A következő pillanatban már csak annyit vettem észre, hogy apám arcizmait megfeszítve vág be a zuhany alá. Megjött anyám, aki két ciccogás között annyi mennyiségű sampont juttatott az élősködőkkel tömött testemre, hogy már – már azt hittem valami nyárzáró hab partyn vagyunk.
A buli ezen pontján megjelent mammer, aki a kifolyt habon megcsúszva dobott egy hátast. Ezzel a hatásos belépőjével képes volt azonnal ravatali hangulatot teremteni, mivel mozdulatlanul feküdt a kövön. 5 perc feszült várakozás után csak ennyit volt képes mondani:
„– Hogy fordulnátok fel mind!”
Itt egy kicsit megijedtünk mindannyian, de később kiderült mammer a bolhákra gondolt.
Szóval jelen állás szerint öreganyánk begipszelt lábbal fekszik a kanapén, én pedig próbálom szoros összebújással és hangos dorombolással enyhíteni fájdalmait.
Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!
Dr. Torvi távozik, jók legyetek feleim!