Macskamenta Story 14.rész – Torvi kapitány vára

Halihó Mentások!

Apámnak új hobbija van. Férfiasságának csúcsát megcsillogtatván anyám felé, barkácsolásba kezdett. Első munkájaként mi mást csinálhatott volna, mint egy cicavárat.

A várról néhány szóban: magasságát tekintve legalább két méteres, amivel csak annyi a baj, hogy a szélessége sem lett sokkal kisebb. Nekem ez nem okoz problémát, hiszen halált megvető bátorsággal ugrok a lapos tévén át fel a szekrényre, majd onnan huppanok be az ágyba. Természetesen ilyenkor mammer két, lábon kihordott szívroham után azonnal ordít, de mivel harcos amazon vagyok nem tudnak megzavarni a külső ingerek pihenésemben.

Szóval faterkám a kazánházban összedobta a váram, csak a vár nem fér be az ajtón, bár ami azt illetti ki sem fér a kazán ajtón. Köztes megegyezésként, hogy neki is sikerélménye legyen, és én se a bútorokon éljem ki minden hajlamon kimehetek napi pár órát a kazánba.

Maga a cicabútor teljesen alkalmatlan bárminemű játékra vagy pihenésre, mert félúton vagy összeroskad, vagy felborul. De legalább van benne vagy 300 szög. Ebből 200 csak félig beütve és elferdítve. Tehát más elfoglaltságot kellett találnom a kazánházi délutánokra.

Nem volt nehéz, mert a három lábú szekrénytől kezdve, cicanyu 3 kerekű biciklijén át Turbó tápjáig minden megtalálható volt. Többek között egy bosszantó egér is.

Kitaláltátok már ugye, hogy mi is a délutáni programom? Még csak szép, hogy a vadászat! Egér komám elég pofátlan, de sajnos azzal nem számolt, hogy még a szíve dobbanását is hallom, főleg, ha ilyen erősen kalapál.

Cincin olyan bosszantó tud lenni, mint a gyalogkakukk a prérifarkas számára. Mikor már úgy érzem a siker kapujában állok, akkor tűnik el nyomtalanul. Csak ő a jól megszokott bip-bip hang helyett cin-cin hangot ad ki.

Drukkoljatok, hogy meglegyen!

Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!

Pusszantááás

A történet illusztrációját NALA készítette.
További munkáit ITT és ITT tekinthetitek meg!
Kövesd Te is a munkásságát!