Macskamenta Story 16.rész – Torvi és a zsákmányállat következménye

Sziasztok Mentások!

A múltkori ajándékozásom óta anyám minden alkalommal megnézi, hogy nincs-e valami a számban és csak utána jöhetek be a lakásba. Kérem szépen ez az igazi elismerése annak, hogy annyira tetszett az ajándékom, hogy kutat a következő után. Azt viszont gondolhatná, hogy minden kint létem után nem fogok zsákmányt hozni. Egyrészt mert nincs, másrészt meg csak.

Apám mostanság madáretetőt próbál barkácsolni. A kompozíció fejben már megvan, de a kivitelezésnél mintha apró gondokba ütközött volna. Így a napok többségében csak annyit lehet hallani, hogy „pafff, aúúú, csörömpölés, kalapálás, valami elrepült és szitkozódás”.

Örülök, hogy cicapám próbál kikapcsolódni, csak ez azt eredményezi, hogy Cincint esélyem sincs elkapni. A szeme láttára nem kezdhetem meg a vadászatot, mert azonnal kiakadna, ugyanis drága, örökbe fogadó szüleim minden élőlényt megsajnálnak.

Mondjuk Turbó esetében megértem ezt a sajnálat dolgot. Szegény annyira egyszerű lélek, hogy valóban meghalna, ha magáról kellene gondoskodnia. Állítólag menhelyről került ide, szerintem innen jöhetett az, hogy minden csontot elás. Gondolom fél, hogy nem lesz később neki. Bár ennyi idő alatt leeshetett volna neki, hogy mindig van kajánk. Sőt mammer nagyon durván szórja a juti falatokat cicanyuék tudta nélkül.

Amúgy valami olyasmit hallottam, hogy a héten mammer lábáról lekerül a fehér csizma. Az pedig azt jelenti, hogy nem lesz így feltérképezve tesó számára a környék. Tehát szövetségre kell lépnem Turbóval a jövevény védelme érdekében. Holnap kezdem a tárgyalásokat.

Ha kíváncsi vagy a történeteimre, akkor ITT tudod nyomon követni!

Pusszantás

A történet illusztrációját NALA készítette.
További munkáit ITT és ITT tekinthetitek meg!
Kövesd Te is a munkásságát!