Egy új, magyar jótékonysági kezdeményezés, ami sok civil állatmentőnek segítséget nyújt

Amikor elindulsz az állatmentés ösvényén még nem sejted milyen hamar a sűrűjében fogod találni magad. Azt sem sejted, hogy mekkora a baj az országban és hiába küzd egyre több ember, hogy változzon a helyzet igazából szélmalomharc, amíg az emberek állattartási kultúrája nem változik – írja Mucsi Krisztina, a Cica-Vár-Lak alapítója. Az alábbiakban az ő szavait olvashatjátok, melyben bemutatja legújabb kezdeményezésüket is.

Az állatmentő szó úgy él a köztudatban, minta FEOR szám is csatlakozna hozzá és ez egy olyan foglalkozás lenne, amiért havi munkabér jár az azt végzőnek. Sajnos ez közel sincs így. Olyan hétköznapi emberek válnak állatmentővé, akik nem bírják elnézni az emberek felelőtlensége miatt megszületett, vagy magukra hagyott, kidobott állatok szenvedését. Bizony, amikor valaki belekezd még nem is sejti mire vállalkozik és milyen erős lélekre van szükség ahhoz, hogy ezt hosszú távon tudja elhivatottan művelni.

Sokrétű feladat állatokat menteni, itt bizony te leszel a wc-s nénitől kezdve a marketing stratégáig minden. A legtöbben magányosan végzik az összes olyan teendőt ami az állatokkal kapcsolatos, a szerencsésebbek létre tudnak hozni egy pár fős közösséget ahol mindenki igyekszik kivenni a részét a munkából. Vegyünk számba párat a teendőkből az állatmentős „vállalkozásodon” belülamit meg kell oldj egyedül, vagy a maréknyi kis csapatoddal.

Az állatokat minden nap kétszer élelemmel, tiszta vízzel kell ellátni és az almos tálcákat ki kell takarítani. Egyik héten sem úszod meg az állatorvost, és ha szerencsés vagy, akkor csak oltás, ivartalanítás, tesztelés témakörben kell menned.

A Facebook megjelenés kötelező, hiszen itt fogsz tudni szert tenni egy olyan követő táborra aki anyagilag támogat és osztja a gazdikereső posztjaid, viszi a jó híred tovább, hogy minél többen megismerjék az állatmentő tevékenységed. A Facebookon sok mindent közzétesz egy állatmentő: napi események, tájékoztató posztok, saját gondolatok, gazdikeresők posztjai. Ez bizony mind idő és energia, amit a napi 8 órás normál munkád mellett kell elvégezz.

Amikor végre egy cica elérkezik abba a szerencsés helyzetbe, hogy gazdikereső lehet (féregtelenítve, oltva, tesztelve, ivartalanítva van) akkor a poszt megjelenése után komoly feladat a beérkező érdeklődőkkel elbeszélgetni, majd kiválasztani vajon kinél lenne a legszuperebb helye a cicusnak. Amikor megvan a jelölt akkor jöhet a találkozó ami szintén a szabadidőd terhére fog létrejönni. Amennyiben jól sikerül a látogatás is a cicus költözhet, ha abefogadó is készenáll a fogadására. A lelkiismeretes állatmentő nem zaklatóan, de tartja a kapcsolatot a gazdikkal a későbbiekben is.  Ezeken kívül még számtalan feladat és teendő hárul arra aki erre a „szakmára” adja a fejét.

Mi hatalmasat tudtunk „futni” az első évben amikor jogosulttá váltunk az 1%-ra, nem tudok elég hálás lenni mindenkinek aki nekünk ajánlotta fel az adóját. Lehet, hogy könyvelőként szakmai ártalom, hogy mi úgy tudtunk gazdálkodni, hogy nem halmoztunk fel adósságot, ezért a teljes adó 1%-ból befolyó pénzt a jövőbeni költségeinkre tudjuk fordítani. Nagyjából látjuk, hogy mi az a havi összeg ami a gondozásunkban (60-70 cicus) lévő állomány szükséglete. Így ezáltal most lehetőség nyílik egy régóta dédelgetett terv megvalósítására.

Az én szívem nem csak az állatokért vérzik, hanem azokért az elszánt, saját életüket feláldozó, minden egyéni szükségletet háttérbe szorító állatmentőkért, akik szerény anyagi lehetőségekkel mentenek. Bizony nem mindenki fog tudni alapítványt létrehozni és nem mindenki fog tudni jól érvényesülni támogatottság terén, de ettől a költségeik még nem kisebbek. El sem tudom képzelni milyen nyomás hárul azokra akiknek nem sikerül minden hónapban előteremteni a havi költségeket, amikor már üres a zsák alja és nem tudja mivel fog etetni holnap. Mégsem adják fel, teszik a dolguk úgy hogy inkább saját maguk mondanak le már szinte mindenről csak az állatkáknak legyen betevő.

Már január óta tervezem, hogyha sikeres adó 1%-os évet tudunk majd magunk mögött akkor útjára engedek egy „Adni jó” programot. Amíg nekünk kitart az adóból befolyt pénzünk minden hónapban bemutatunk két olyan civil mentőt aki szívvel-lélekkel küzd a magukra maradt állatkákért és gyűjtünk nekik élelemre, ehhez a Macskamenta Klub is médiafelületet ad számunkra és mindegyik civillel készül egy rövid bemutatkozó cikk.

A cél 50 olyan jószívű embert találni aki 2.000.- ft-tal támogatja a programot, a befolyó összegből pedig élelmet küldünk, hogy kicsit enyhítsük a havi terheket. Tudom, hogy egy állatmentőnek mekkora öröm amikor élelmet kap a kis mentettkéknek. Az én örömérzetem ezzel tért vissza, olyat éreztem minden egyes hamiadománynál amit a cicáinknak hoztak, amit hosszú évek óta nem.

Remélem sokan fognak csatlakozni a kezdeményezéshez, hiszen egy hajóban evezünk. Egymás támogatása felemelő érzés, és hatalmas érzelmi muníció minden résztvevőnek amire talán a legnagyobb szüksége van minden elhivatott állatmentőnek. Figyeljétek a Cica-Vár-Lak és a Macskamenta Klub felületeit, hamarosan jövünk a legfrissebb tudnivalókkal.