Különleges cicák – A Karakál macska

A karakál (Caracal) macskák Dél-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Közép-Ázsiág megtalálható. Magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezetõ, ugyanis a kimondottan sivatagos területeket kerüli.

Nevével ellentétben félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik legszívesebben, ahol a fialáshoz is megfelelõ rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végzõdõ füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.

A karakál teste vörösesbarna-homokszínû, kivéve fekete füleit, fehér állát, torkát és hasát. Igen karcsú felépítésû, lábai meglehetõsen hosszúak. Marmagassága kb. fél méteres, átlagos testhossza 80-120 centiméteres, farka nagyon rövid (20-30 centiméter hosszú). Testtömege 13-19 kilogramm között mozog.

A karakálok magányos éjszakai vadászok. Idejük nagy részét a talajszinten töltik, bár kiválóan ugranak és másznak. Elsõsorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkoznak. Zsákmányukat olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejtik el, hogy késõbb elfogyaszthassák a fölösleget.

A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében töltik. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevõen ritkult az utóbbi idõben. A csökkenõ példányszám ellenére a nagy elterjedési terület garantálni látszik a faj jövõjét.

A könnyen szelídíthetõ és idomítható karakált régebben Irán és India területén vadászatokon használták. A karakál egész évben szaporodhat. 69-78 napos vemhességet követõen a nõstény 1-6 kölyköt hoz a világra, akiket kb. 10 hétig szoptat, de még vagy egy évig együtt marad a család. Az utódok 12-16 hónaposan érik el az ivarérettséget. Egyes példányok fogságban akár 19 évig is elélhetnek.