Különleges cicák – A Birman macska

A Birman macskák, vagy más néven a Burmai szent templommacskák, az ősi legenda szerint egy kék szemű istennőtől származnak.

Az õsi legenda szerint a Birman egy kék szemû istennõtõl, Cun Kiang Szetõl származik. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetû macska. Közepes testarányok, enyhén csapott homlok jellemzi. Szõre a közepesen hosszútól a hosszúig fordul elõ, ám arcán és lábain rövid, továbbá fehér “zoknija” van. Jegyei és kék szeme a sziámira ütnek.

Jelleme nyugodt, alkalmazkodik a családi élethez, hangja lágy. Egyesek úgy vélik, hogy a Burmai szent templommacska keletrõl érkezett Európába 1916-ban. A fajta ismerõi szerint azonban az elsõ egyedek 1923-ban születtek Nizza mellett, egy fehér mancsú sziámi és egy hosszú szõrû macska szándékos vagy véletlen keresztezõdésébõl. Csak azután, hogy 1926-ban Párizsban kiállították, találták ki távoli eredetét és a legendát a khmer szerzetesrõl és macskájáról. Amikor az atyát útonállók megölték, a macska a fejére ugrott. Az atya lelki üdvéért a Szentlélek rövid idõre a macskába költözött. Amikor belészállt a lábain keresztül, az állat mancsai kifehéredtek… Egy másik legenda szerint haramiák támadtak meg egy õsi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennõ szobra elõtt termett: “bundája bearanyozódott, szeme az istennõ szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek”. Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája “szent színekben” kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat.

Természetét tekintve valahol félúton van a perzsa macska és a sziámi macska között, nyugodt, kiegyensúlyozott, nem passzív, de nem is túláradó. Más macskákkal és kutyákkal barátságosan viselkedik. Életerõs cica, játszik, rohangál egész nap. Annyira élvezi a ” közönséget”, mint egy vásári komédiás. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetû. A játékos birman kitûnõ társa kisgyerekeknek, de szereti a csendet és a nyugalmat is. Kedvesek és szeretetre méltóak – különösen a kandúrok – de a kissé erõs birtokosi hajlammal megáldott birmanok nem tûrik, ha nem foglalkoznak velük és a magányt sem kedvelik. A kertben szívósságukról és kitûnõ vadászképességekrõl tesznek tanúbizonyságot.