Tündérmesék igenis léteznek, mi siker történetének hívjuk őket. Milyen érzés lehet az utca hideg kövén magatehetetlenül várni. Várni, de vajon macska fejjel, mire? Vajon mit él át egy cica, amikor baj éri, megsérül és menekülésre képtelen állapotba kerül? Brúnó, akinek akkor még neve sem volt, koszos kis bundájában tűrte a sorsát, mert az állatnak nincsenek reményei, csak tűr. Tűri sokszor az emberi kegyetlenséget, a felelőtlen állattartás okozta károkat, amiket a semmiről nem tehető állatok szenvednek el. Neki szerencséje volt, de a töredéknek van ekkora szerencséje. A legtöbbjüket a halál karolja fel, a szerencsésebbeket gyorsan, a kevésbé szerencsések sokat szenvednek amíg bekövetkezik. Brúnónak egy másik cicamentő kért segítséget és akkora szerencséje…

Halihó Menta család! 3 napig apámmal és mammerrel voltunk itthon. Lepattanó falatok ugyan jutottak, de anyám gondoskodásának hiánya érezhető volt. Kérem szépen az alom tálcám hatósugarába lépve mindenki érezheti, hogy viking vér csörgedezik az ereimben. Mivel mammer nem használja cicanyuék fürdőjét, így ő nem tudja miféle állapotok uralkodnak arra. Cicapám pedig immunins lehet a szagokra, hiszen a saját cipőjének a szagát sem érzi sokszor. Mondjuk ez engem annyira nem zavar, mert elég sűrűn szeretek beleszimatolni egy-egy nehéz munkanapja után. Olyankor kicsit más lesz tőle a világ. Tehát se rendszeres kajám, se tiszta almom nem volt. De legalább reményem az volt, hogy az nap már anyám hazajön. Gondoltam, így két legyet…

Sziasztok Mentások! Este cicanyu úgy döntött, hogy itt az idő és ennek hangot is adott. Nem értem minek volt itt az ideje, de cicapám fal fehéren szaladgált fel-alá és ismételgette, hogy itt az idő. Valahogyan mammer is előkerült, akit még az életben nem láttam ilyen határozottnak. Katonatiszteket megszégyenítő módon vezényelte apámat „A bőröndhöz”, és pakoltatta be vele a kocsiba. Mire cicapám kiparkolt mammer már anyámat felkarolva várt a kapuban. Annyit még mondott anya, hogyha legközelebb látom már eggyel többen leszünk. Egy ideig arra gondoltam, hogy lehet egy másik macskával állít majd haza. Szépen lassan végig is jártam a játékaimat, búcsút vettem a tálkáimtól, majd bevillant . . . Tesó ideje…

Sziasztok Menta függők! A kazánházi akcióm után anyám és apám úgy látta jónak, ha egy darabig nem engednek ki oda. De legalább vettek nekem olyan helyes kis szövet alagutat, amin van két lyuk, és mint a kis szurikáták időről-időre felbukkanok belőle. Mammerék nagyon élvezik, hogy jókat játszom vele. A múltkor annyira elfáradtam a játékban, hogy el is aludtam közben. Arra ébredtem, hogy jó anyám a telefont belenyomta az aurámba és vagy ötvenszer elismételte, hogy de édes vagyok. Igazándiból nekem elsőre más jelzők ugrottak be muterkámról abban a pillanatban. Meg arra is kíváncsi lennék, hogy ő mennyire élvezné, ha akkor fotóznám le mikor horkolás közben a tátott szájából folyik ki a…

Hello Mentások! Ma mammert elvitték autóval a kórházba, mert leveszik a gipszet a lábáról. Ezen rövid idő alatt engem a kazánba raktak kikapcsolódás céljából. Jelentem sikerült. Az úgy kezdődött, hogy a szülők és mammer dobbantottak én pedig ezen fellelkesülve a fal mellé pakolt farakáson felrohanva egy kamikáze ugrással eljutottam a macskaváram tetejére. Ennek következménye képp a várammal együtt úgy dőltem el, mint részeg szobafestő a létrával. A dőlésszögnek köszönhetően pedig a kazánban lengedező izzó is sikeresen széttört. Első reakcióként rendkívül gyorsan berohantam a három lábú szekrény mögé és ott igyekeztem minél több pókhálót leszedni. 20 perc magányos várakozás után Cincin feltűnt a láthatáron és cukkolni kezdett. Bemászott apám által gondosan…