Macskamenta Story 15.rész – Torvi és a házassági évforduló
Korai hajnalt Mentások!Köszöntésem napszakhoz kötött mivolta nem véletlen. Ma ugyanis a szokásos hajnal ötösőrjáratomnál arra lettem figyelmes, hogy a konyhában valaki ténykedik. Az én engedélyem nélkül!Azonnal kinyújtóztattam ágy meleg testem, és ásítottam egy jó nagyot. Ebből Ti nézők általában csakannyit vesztek észre, hogy formás fenekem az égnek tartom, homorítok kecses testemmel, aszámmal pedig a Sikoly maszkhoz hasonló álkapocs nyújtást végzek.A reggeli tornám után már nyílaltam is ki a konyhába. Láss csodát anyám és mammer sürögtek –forogtak. Már rotyogott a finom húsleves, sült a rántott husamin és a rántott halucim. Mondomennek a fele sem tréfa. Már így is késésben vagyok, hiszen a fél készletet már Turbó bedarálta aleeső falatokból.Ennek okán rettentő…
Macskamenta Story 14.rész – Torvi kapitány vára
Halihó Mentások! Apámnak új hobbija van. Férfiasságának csúcsát megcsillogtatván anyám felé, barkácsolásba kezdett. Első munkájaként mi mást csinálhatott volna, mint egy cicavárat. A várról néhány szóban: magasságát tekintve legalább két méteres, amivel csak annyi a baj, hogy a szélessége sem lett sokkal kisebb. Nekem ez nem okoz problémát, hiszen halált megvető bátorsággal ugrok a lapos tévén át fel a szekrényre, majd onnan huppanok be az ágyba. Természetesen ilyenkor mammer két, lábon kihordott szívroham után azonnal ordít, de mivel harcos amazon vagyok nem tudnak megzavarni a külső ingerek pihenésemben. Szóval faterkám a kazánházban összedobta a váram, csak a vár nem fér be az ajtón, bár ami azt illetti ki sem fér…
Macskamenta Story 13.rész – Kistesó szindróma, mellékhatásokkal
Sziasztok Menta banda! Nos annyit az eddigi szökési terveimről, hogy negyedik napja esik az eső . . . Sejtettem, hogy nem fognak vörös szőnyeget teríteni kivonulásom tiszteletére, de arra nem számítottam, hogy ki sem fogok tudni jutni egyáltalán. A legújabb pánik ugyanis az, hogy sáros leszek meg mindenhol meglátszik majd a mancsom. Részemről akkor indulhat a móka. Első felvonásként az alomból igyekszem minden egyes nagy esemény után rusztikus végtermékem minél kintebb rugdosni. Ettől úgy látom mindig beindul az élet a fürdőben, legyen akárhány óra. 😀 Bár elég sűrűn hallom a nevemet a legősibb női foglalkozással és szülőanyámmal összekombinálva, de annál felsőbb rangú vagyok, minthogy ezen trágárságok szintjére leereszkedjek. Cicanyám egyre…
Macskamenta Story 12.rész – Torvi felveszi a bokszkesztyűt
Sziasztok Menta banda! Köszi a kérdéseket, mammer javuló tendenciát mutat, persze ez mind csak nekem köszönhető. Mondjuk azt nem értem miért kezd el siccegni, meg csapkodni amikor kaparófát csinálok a lábán lévő gipszből. Öröm az ürömben, hogy mammert sokszor kiültetik anyámék a kertbe, így én is kint lehetek vele. Az örömöm csak akkor lehetne teljesebb, ha ez a lógó fülű, Foxi Maxi nem lógna folyton rajtam. Igen, Turbóra gondolok. Ennek az ebnek nincs társasági élete? Amint meglát lihegve, csóváló farokkal úgy rohan felém, mint rendes munkásember az 5.20-as buszhoz. Ami azt illeti abban sem lennék biztos, hogy nem tőle szedtem össze ezeket a bolhákat. Amúgy a maga egyszerű módján nem…
Macskamenta Story 11.rész – Dr.Torvi
Hello Menta tagok! A kinti kirándulásom óta egyre furcsábban éreztem magam. Próbáltam én balerina mozdulatokkal a hátsó lábamat használni a fülem vakarására, na de valljuk be sosem szerettem a jógát. Mire végre felvettem a megszokott pizzás csiga pózt egy jó kis szunyáláshoz, már újra viszkettem. Természetesen jó apám a maga profizmusával kiszúrta szenvedésemet és annak okozóját is. Hatalmas megfigyelőképessége mellett, az is segítségére volt, hogy ebéd közben iszonyatos csípést érzett a lábszárán. Mivel igazi férfiként volt benne tartás, így csak kb. egy tized másodperc után kezdett szoprán hangon szentségelni: „- Bolha! Bolhás lettem!” Micsoda szimbiózis van apám és köztem. Ezt a mondatot akár én is mondhattam volna. Bár azt nem…